Mikszáth Kálmán- Beszterce ostroma
Mikszáth Kálmán élete:
1847-ben Szklabonyán született a mai Szlovákiában. A szülei evangélikus vallású parasztok voltak.
1857-1863 Rimaszombati Református Gimnáziumban tanul, de végül Szemecbányán érettségizik le. Önképzőkörökbe jár és már akkor elkezd foglalkozni az irodalommal és elbeszéléseket kezd el írni.
1866-1870 pesti Egyetem jogi karon tanul, de diplomát végül nem szerzett.
1869-ben a Fővárosi Lapokban kezdett publikálni, népies-didaktikus írásokat közölt az Igazmondóban és egyéb budapesti, illetve nógrádi lapokban.
Az 1870-es évek elejétől Mauks Mátyás szolgabírónál volt esküdt, majd ügyvédgyakornok Balassagyarmaton.
1873-ban Pestre költözött, július 13-án titokban, a Mauks család beleegyezése nélkül összeházasodott Mauks Ilonával, korábbi principálisa leányával.
1873-74-ben újságíró és szerkesztő Budapesten (Hasznos Mulattató, Lányok Lapja, Magyar Néplap stb.).
1874-ben jelent meg első kötete (Elbeszélések), 1874 halt meg néhány hetes korában első gyermeke.
1875-ben írásaira nem talált kiadót, anyagi gondjai egyre nőttek. Felesége megbetegedett, s hazautazott szüleihez. Mikszáth ekkor, hogy a nélkülözésektől megkímélje, kierőszakolta a válóper megindítását.
1875-78-ban magányosan, betegen és hihetetlen nyomorban élt a fővárosban. 1878. augusztus 1-jétől a függetlenségi párti Szegedi Napló újságírója lett. Kákay Aranyos No. 3. álnéven €kiadott két publicisztikai kötetet (Még újabb fény- és árnyképek 1878; Szeged pusztulása 1879).
1880 decemberében Pestre költözött. 1881-től negyedszázadig a Pesti Hírlap munkatársa.
1881-82-ben megjelent két sorsfordító novelláskötete: A tót atyafiak és A jó palócok.
1882-től a Petőfi Társaság, 1883-től a Kisfaludy Társaság tagja.
1882. december 31-én újra feleségül vette Mauks Ilonát. Házasságukból három fiúgyermek született: Kálmán, Albert és János.
1887-től kormánypárti képviselő Illyefalván, 1892-tól Fogarason.
1889-től az MTA levelező, 1905-től tiszteleti tagja.
1896-ban a Budapesti Újságíró Egylet elnöke. Önállóan is próbálkozott lapkiadással: Magyarország és Nagyvilág, Magyar Ifjúság, Országos Hírlap. 1888-tól a Singer és Wolfner-féle éves Almanach, 1902-1910-ben a Magyar Regényírók Képes Könyvtára szerkesztője.
1904-ben megvette Szontagh Pál horpácsi birtokát.
1910. május 16-án tartották országos jubileumát.
1910. május 28-án hunyt el Budapesten.
Művészete jellemzése:
Anekdotákat szerette alkalmazni. Rövid történeteket csattanóval. Realizmus és romantika megfigyelhető a műveiben. Elbeszélései előbeszédszerűek. Természet és a táj élővé válik résztvevője lesz a történetnek. Fontos szerepe van. Parasztok ábrázolásában a gyermekkori élmények hatással voltak.
Pályaszakaszai:
1. Elbeszélések, novellák: A tót atyafiak (1889)
A jó palócok (1891)
2. Tört idillek: A 2 koldus diák (1885)
A beszélő köntös (1889)
A 2 prímás (1891)
Szélestyei asszonyok (1901)
3. Karcolatok (újságok, folyóiratok): Nemzetes úraimék (1884)
Tekintélyes vármegye (1885)
A Tisztelt ház (1886)
4. Regények: Beszterce ostroma (1894)
Szent Péter Esernyője (1895)
Két választás Magyarországon (1896-1897)
Gavallérok (1897)
Új Zrínyiász (1898)
Különös házasság (1900)
Noszty fiú esete Tóth Marival (1906-1907)
Fekete város (1910)
5. Elégikus művek: Mikor a mécses már csak pislog (1903)
Sipsirica (1902)
Beszterce ostroma (1894)
- 1894-ben a Pesti Hírlapban jelent meg folytatásokban - kötetben 95-ben jelent meg. Alcíme: „Egy különc ember történet”. Ekkor már Madách befutott író volt.
- a keletkezés körülményeiről maga az író tájékoztatja olvasóit a Bevezetésben s más hírlapi cikkeiben is. Hősének, gróf Pongrácz Istvánnak furcsa históriáját egyik képviselő barátjától, gróf Pongrácz Károlytól hallotta. A mű hitelességét bizonyítja és támasztja alá a helyszínek, szereplők választása, valóságos ábrázolása.
- Anekdotából lépett a Beszterce ostroma színpadára a regény főhőse, Pongrácz István is. Jellemzése, lélekrajz kivételnek számit Mikszáth életművében: sok oldalról, sokféle helyzetben mutatja be alakját.
Szerkezet:
- jellegzetes indulás, anekdotikusan távolról indítja a művet. Az öreg Dugali történetével indít, felejthetelen igazságérzetből bontja ki az író a történelmi múlt megítélésének viszonylagosságát. A kuruc szabadságharc leverése után a Habsburgok várromboló bosszújától Nedec vára azon a címen menekült meg, hogy kastély, bár valódi vár volt bástyákkal, felvonóhíddal, toronnyal.
- a színhelyek bemutatása elnagyolt, az írót láthatólag sokkal jobban érdekli a környék mondavilágának, babonás hiedelmeinek sajátos, az ősi múltat őrző hangulata.
- a négy szerkezeti egység a négy fejezet. Az első két fejezet térben és időben távol áll egymástól, kerek önálló történetet alkotnak. A szálak a harmadik fejezetben futnak össze. A negyedik fejezetben Apolka és Pongrácz története megoldódik.
1. Estella:
- helyszín: Nedec vára és környéke.
- 3 központi szereplő: Pongrácz, Behenczyek és őket Estella fogja össze
- Mikszáth részletes jellemrajzot nem ad, anekdotákból és történetekből fűzi össze történetét
- bonyodalom kezdete: Estella a fiatalabb Behenczyvel megszökött
- a fiatalabb Beneczy Károly Nedec várában István grófnak felajánlja „ősi kardját”, s itt kívánja megtalálni szerencséjét.
2. Kedélyes atyafiak:
- Zsolnán vagyunk, Trnowszky fivérek a története is anekdotikus sorból áll
- 3 karriert látunk: György orvos lett, és szegény maradt: hiszen Zsolnán a hegyi levegőben egészségesek voltak az emberek. A doktor halála után nem hagyott maga után semmit, csak egy 11 éves szőke leánykát, Apollóniát. Péter viasszal és mézzel kereskedett, Gáspár juhokkal foglalkozott (fia Emil), s mindketten megtollasodtak.
- város írnokát Klivényi Józsefet nevezték ki Apolka gyámjának
- Tarnóczy Miroszláv (Emil) szerelemes lett Apolkába, Péter elzavarja a lányt
- újra Klivényiéknél van Apolka - a züllött írnok azt tervezgeti, hogy áruba bocsátja Apolkát. Behenczy Pálnak próbálja felkínálni, az írnoknak az is megfordult a fejébe, hogy elveszi a lányt.
- a lány öngyilkosságba próbál menekülni, másnap reggel találnak rá ájultan a Vág folyó partján.
3. Hadipusz:
- gróf Pongrácz István és Apolka sorsa itt kapcsolódik össze. A Beszterce megbüntetésére felvonuló hadak éppen aznap érkeztek Zsolnára, amikor Apolkát ájultan találta a folyó Partján Blázy polgármester hajdúja.
- Pongrácz: megszelídül, kedvesebb lesz, lovagi hódolat.
4. Éj:
- Apolka nagyobb szerephez jut Pongrácz életében. Pongrácznak rögeszméi vannak.
- A regény végén Pongrácz újra középkor lovaggá nemesedett. Miután Emil visszavásárolta a megöregedett, megcsúnyult Estellát a fiatal Behenczy bárótól, a besztercei szenátorok visszavitték Nedecer a megszökött várasszonyt.
- A regény befejezése nem komikus, inkább tragédia színezi át az utolsó jeleneteket. Pongrácz Istvánt végül is nem lován ülve temették el, hanem csak gyalogosan és egyedül.
Mikszáth keserűsége végső soron abba rejlik, hogy a dzsentrik Magyarországon oly fennen hangoztatott nemes elveket, eszményeket, makacsul őrzött hagyományokat már csak egy örült veszi komolyan, a többiek számára ezek üres pózzá szegényültek.
Jellemek:
Pongrácz: az Úri Don Quiote alakja, nyugodtan éli a maga külön, rögeszmés életét. Hóbortjait kímélik, valósággal megbecsülik, cinkosa az egész vármegye. Mikszáth tudatosan bizonytalanságban tartja olvasóit abban a tekintetben, őrült-e Pongrácz, vagy nem. A valódi Don Quiote és Pongrácz is megfeledkeztek az időről, s egy rég letűnt világ ideáljaihoz ragaszkodnak csökönyösen, már-már tébolyult elszántsággal. De a két regényhőst lényeges különbségek el is távolítják egymástól. Pongrácz István sok tekintetben becsületre méltó ember, nemes érzések élnek benne, és egész lényében van valami lovagi finomság, tisztaság. Hiányzik belőle az önző törtetés, a mohó élvezetvágy s mindenekelőtt a hazug képmutatás.
Behenczy: Behenczy báró személyében Mikszáth megteremtette az egyéni tulajdonságaiban is elaljasodott, erkölcsileg lezüllött, a polgári fejlődés során elszegényedett és élősködővé vált, de a régi úri életmód látszatához ragaszkodni akaró dzsentri típusát, az „úri svihákot”.
Emil: ifjú álmodozó fiatal
Trnowszky: meggazdagodott, keményen dolgozik, ridegek a rokonai iránt. Az önzés, a kapzsi falánkság ütközik ki különcködésükben.
Klivényi József: kishivatalnok, mindenben üzletet szimatol, később elzüllött és erkölcstelen lesz.
Apolka: egy Jókai-regényből lépett elő: gyönyörű, nyúlánk teremtés, hosszú haja olvasztott arany, erélyes, ártatlan, őszinte.
Mikszáth ábrázolásmódja:
- köznapi, élvezetes, homár már-már az iróniába hajlik, hangnemek keveredése
Műfaja: regény
