Szinyei Merse Pál és az Impresszionizmus

Szinyei Merse Pál

(1845, Szinyeújfalu - 1920, Jernye)
A magyar plein air festészet megteremtője, a modern magyar festészet első nagy képviselője a nyugat-európai kortársakkal egy időben fedezte fel a szabad levegő, a napfény festői ábrázolásának problémáját s teremtette meg gazdag színvilágú, realista táj- és portréművészetét.
Festő. Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.
Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, színgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában).
A következő években festett első jelentős művét, lírai Szerelmespárját (Magyar Nemzeti Galéria), s ekkor kezdett foglalkozni fő műve, a Majális vázlataival, mely 1873-ban öltött végleges formát (Magyar Nemzeti Galéria). Az európai festészetben is igen fontos helyet elfoglaló életvidám plein air képe azonban nem érte el a megérdemelt sikert, s alkotója kedvét veszítve abbahagyta a rendszeres munkát. Hazajött jernyei birtokára, megházasodott, gazdálkodni kezdett és inkább csak kedvtelésből festegetett. Eközben is néhány remekmű került ki ecsetje alól, mint pl. a feleségéről festett Lilaruhás nő (1874, Magyar Nemzeti Galéria).
1882-ben Bécsbe utazott és ismét nekilátott a komolyabb festéshez. Ekkor készült a Majálisnál kevésbé jelentős, de annak tematikáját idéző Pacsirta c. képe. Ez is kedvezőtlen bírálatot kapott, ami mindinkább kedvét szegte. 1887-ben történt válása még tovább rontotta kedélyállapotát. Csak 1894-től állított ki ismét (Hóolvadás, Pipacsos rét). Végre az 1896-os kiállításon a Majális átütő sikert aratott, a fiatal nagybányai művészek törekvéseik előfutárát ismerték fel benne.
1897-ben képviselővé választották. 1905-ben nagy sikerű kollektív kiállítást rendezett a Nemzeti Szalonban, ugyanezen évben kinevezték a Képzőművészeti Főiskola igazgatójává, mely tisztségét haláláig megtartotta. 1907-ben részt vett a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) megalapításában, több képével szerepelt külföldi tárlatokon s ott is döntő sikert aratott. 1919 tavaszán betegsége miatt visszavonult Jernyére. 

Az iskola

1963 - Szinyei Merse Pál Utca 
- Sz. M. P. Ált iskola és Gimnázium
1995 - Sz. M. P. Gimnázium - 8 évfolyamos
- Kapcsolatfelvétel Szinyei Merse Annával (dédunoka) aki a Magyar NemzetiGalária műv.történésze 

Impresszionizmus

A múlt század harmadik harmadában létrejött stílusirányzat mely a pillanatnyiság illúzióját akarta kelteni, a pillanatnyi lelkiállapotok, benyomások rögzítésére törekedett - a képzőművészetben csodálatos és egyedülálló alkotások születtek az impresszionizmus jegyében. /A kifejezést először egy Leroy nevű újságíró használta gúnyos értelemben az 1874 májusában Nadar fényképész műtermében kiállító festőművészek (Monet, Renoir, Pissarro, Cézanne, Degas) képeinek a megjelölésére./Azelnevezés az impresszio 'benyomás' latin szóból ered.
Ezek a festők a pillanatnyiság illúzióját akarták kelteni oly módon, hogy a kis színfoltok vibráló tónusaiból a néző szemében szülessen meg a kép. A szobrászatban Rodin is a mozgás és a lét pillanatnyiságát érzékeltette naturális hűséggel, a felületek fény-árnyék hatásokra törekvő megmunkálásával. A zenében Debussy, Ravel a hangok és akkordok festőiségét állította előtérbe a dallam rovására. Az irodalomban az impresszionizmus igazi területe a líra és a leíró próza. Legjellemzőbb stíluseszközei között, ott találjuk az eddig nem ismert színekben pompázó, sokszor szinte varázslatos képeket, a szóképek közül a metaforát, a megszemélyesítést és a legkülönbözőbb érzéki benyomásokat összeolvasztószinesztéziát Kedveli továbbá a benyomásokat jól érzékeltető névszókat (a főnevet és melléknevet), a sajátos szerepű értelmezőket, a hiányos mondatokat, mindazt, amit a nominális stílus magában foglal. Szívesen él a nyelv zeneiségével és a hangulatfestő szavakkal is.Legismertebb képviselői: Proust, Wilde, Rilke, Babits, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula.


Irodalomban

Tóth Árpád: Körúti hajnal, Esti sugárkoszorú
Juhász Gyula: Milyen volt
Kosztolányi: Mostan színes tintákkal álmodom
Prózákban: Krúdy Gyula, Marcel Proust