Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Hirdetés

Szinyei Merse Pál Gimnázium 2010g

Érettségire készülős, kapcsolattartós, megosztós blog. Hajrá Szinyei!

Friss topikok

Blogajánló

Archívum

Francia realizmus

2010.04.25. 18:42 | Szinyei 2010g | Szólj hozzá!

 

Francia realizmus

A realizmus: a XIX. században két uralkodó korstílus a romantika és a vele egy időben fellépő realizmus. A romantika kiábrándultan elfordul a jelentől, a múltba, az álmokba menekül. A realizmus szintén szembefordul a jelennel - de hitelesen ábrázolja is -, bírálja azt. Jellegzetes műfaja az elbeszélés és a nagyregény:

·         tapasztalatra, élményekre, megfigyelésre épít, gyakran használ eredeti forrásokat;

·           a társadalom átfogó ábrázolására törekszik, széles freskót rajzol, de amellett a részletek pontosságára is figyel.

       Fontos szerepe van a táj, a helyszín, az alakok részletező leírásának is;

·           körültekintő lélekrajzot ad, az alakok belső ábrázolására törekszik;

·           jellemző módszere a típusalkotás, „a típus egyedi és általános vonások sűrítését jelenti”, az egyed társadalmilag lényeges általános értékű tartalmat fejez ki;

·           az írói előadásmód tárgyilagos, higgadt, részletező, hiányzik tehát az író stílusából a személyesség, az érzelmesség, a dísztelenség és egyszerűség jellemzi.

Tiszta realizmus alig létezik, a XIX. században együtt van jelen a romantika, klasszicizmus és a realizmus, egy mű hovatartozását az dönti el, hogy milyen vonások vannak túlsúlyban.

 

A XIX. századi francia regény jellemző típusa a karrier-regény, hősei vagy elvtelen és erkölcstelen törtetők vagy vívódó alakok, akik erkölcsi értékeiket próbálják érvényesíteni, az értékeikért folytatnak harcot. Vagy hasonulnak a korukhoz, vagy meghasonlanak önmagukkal, sorsuk tragikus bukás. Ilyen regény a Vörös és fekete és Balzac szinte minden regénye, Honoré de Balzac romantikus lélektanai.

 

Balzac: életműve egy regényciklus, címe emberi színjáték, a cím utal Dante művére (Isteni színjáték). Balzac nem a túlvilágot, hanem a földi világot akarja bemutatni. 1842-ben jelenteti meg a 90 műből álló ciklus egyes darabajait, és még 50 mű megírását tervezi.

Az 1816-48-ig terjedő időszak krónikása akart lenni, a francia társadalom körképének bemu-tatására vállalkozott. Kritikus szemmel nézte korát, bírálta a feltörekvő polgárság pénzimáda-tát, az arisztokrácia életmódját, ezért műveit kritikai realista alkotásoknak nevezzük. A cik-lusban központi szerepe van a Goriot apó című műnek. Ugyanis-e mű írása közben született meg a ciklus terve. Rastignac pl. 14 regényben szerepel.

 

Goriot apó:

·         1834

·         Egy panzióban játszódik, Párizs egyik lepusztult részén

·         A panzió tábláján a következő áll:

               "Polgári panzió mindkét nem és egyebek számára"

 Balzac először a környéket, majd a panziót mutatja be:

 Panzió:

·         Dohos, ápolatlan

·          A tulajdonos és a vendégek borzasztóak

·          A vendégek nagy része ott is lakik, mások csak ebédelnek

·         Alulról felfelé egyre rosszabb állapotú szobák vannak

·         A lenti szobában egy hadbiztos özvegye lakik

 2. emeleten:

·         Poire (öregember)

·          40 év körüli férfi

 3. emeleten:

·         Kisasszony (fiatalon kicsapongó életet élt)

·         Goriot apó: lányaiban csalódott, tragikus sorsú apa, „modern Lear király”, e mellett a kor jellegzetes embertípusa, vagyonszerzésének története a napóleoni háborúk korrupcióit idézi (hadi szállító volt). Feleségét elvesztette, így özvegyen nevelte fel lányait, nagy hozománnyal előkelő férjeket vásárolt nekik, a feltörekvő polgár az arisztokráciát utánozta, szerettek volna a felsőbb körökbe bejutni. Vejei azonban politikailag és társadalmilag kompromittálónak tartják a vagyon eredetét, megszakítják vele a kapcsolatot, lányai a neveltetésük és társadalmi helyzetük miatt viselkednek így apjukkal. A balzaci társadalom kritikája itt az, hogy a társadalom farkastörvényei szakítják szét az emberi kapcsolatokat, torzítják el a jellemet, így Goriot apó lányai maguk is áldozatok.

·         Rastignac: Rastignac tehetséges fiatal diák, elszegényedett nemesi családból származik, Napóleont tekinti példaképének, nagy ambíciói vannak, be akar kerülni a társdalom felső köreibe, becsületes, jó szándékú, a családjáért mindent meg akar tenni, gazdag emberként akarja meghálálni az érte hozott áldozatokat. Problémája: hogyan lehet boldogulni Párizsban, ahol a pénz jelenti a társadalmi értéket. Jellemének alakulásában nagy szerepe van, Vautrin és Beauséantné tanításainak, és Goriot apó élete példájának. Balzac társadalom-kritikája a regény szereplőinek szavaiban fogalmazódik meg.

·         Vautrin: kulcsszereplő, titokzatos alak, kiderült róla, hogy szökött gályarab, az alvilág egyik vezére, szervező és tervelőkészítő, elméleti bűnöző. Sajátos filozófiája szerint ő nem erkölcstelenebb, mint a polgárok, hiszen a maga módján minden vagyont szerző polgár törvénytelen eszközökkel él, amikor vagyonát gyarapítja. A kis tolvajokat megbüntetik, a nagyok megússzák. Az író szatirikusan mutatja be a rendőrség és a bűnöző kapcsolatát, hasonló módszerekkel dolgoznak.

Cselkmény:

·         Tulajdonképpen Rastignac döntése, erkölcsi konfliktusa, karriert akar csinálni, és keresi a sikerhez vezető utat. Beauséantné észre veszi, hogy jámbor unokaöccse nem ismeri ki magát Párizsban. Beauséantné tanítása szerint a sikerhez vezető út a számítás, az önzés és az irgalmatlanság. Becsületes, és a szívére hallgató ember nem csinálhat karriert. A tanítások nem változtatták meg őt, Rastignac csak töpreng rajtuk. Részvéttel figyeli Goriot apó sorsát, segít rajta, zálogba adja az óráját gyógyszerért, ételért Gorio apónak. Megdöbbenve ítéli el Gorio apó lányainak ridegségét. Goriot apó tragikus sorsát, halálát látva megérlelték a tapasztalatok, elhatározza, hogy megváltozik, kíméletlen törtető lesz, feladja korábbi nemes elveit, nem akar Goriot apó sorsára jutni, aki önzetlenségének és jóságának lett áldozata.

A mű szerkezete: Több szálon futó cselekmény egységét a főszereplő Rastignac biztosítja, fordulópontot jelent Vautrin letartóztatása, innentől már csak két cselekmény szálán futnak az események, a két főszereplő kerül a középpontba.

A regény szerkezetét állandó feszültség jellemzi, ezt a jó és a rossz közötti különbség adja, elsősorban Rastignac belső vívódása adja. Fokozza a feszültséget a detektívregényekre jellemző titokzatosság, a drámai hatású jelenetek és a csattanóval történő befejezés.

 

 

A regény kritikai realista mű, erre jellemző vonások a regényben:

·      a valóságból vett téma;

·      a társadalomról adott reális kép, társadalmi típusok szerepeltetése;

·      a részletek pontossága;

·      a jellemzés, így pl. Rastignac realista jellem, előttünk alakul, változik meg, összetett, bonyolult alak;

·      stílusa realista, dísztelen, pontos, hangneme tárgyilagos.

Ugyanakkor romantikus is ez a mű: fordulatos, titokzatos, véletlenek kedvezése, nagy szenvedélyek, pl. Goriot apó romantikus alak.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://szinyei2010g.blog.hu/api/trackback/id/tr151950658

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.